A verseny rendezői közül sokan nemcsak szervezőként, hanem aktív sportolóként is jelen vagyunk különböző versenyeken. Ezek az élmények és tapasztalatok hatalmas értéket jelentenek számunkra, hiszen mindazt, amit az ország legkülönfélébb futóeseményein látunk, érzünk és tanulunk, igyekszünk beépíteni a szeptemberi saját futóversenyünk szervezésébe is. Talán furcsán hangzik, de számunkra egy ilyen nap igazi szakmai továbbképzés – persze a legjobb fajtából, hiszen futással, bringázással, élményekkel és barátokkal fűszerezett.
Idén is egy ötfős csapattal vágtunk neki a 130 kilométeres távnak, és ahogy tőlünk megszokott, most is kicsit másként teljesítettük, mint a legtöbb váltócsapat. Míg mások autóval követték a futójukat a váltópontok között, mi kerékpárral oldottuk meg a közlekedést. Ez azt jelentette, hogy minden csapattag azokon a szakaszokon, ahol éppen nem futott, bringára pattant, és két keréken kísérte a többieket vagy haladt tovább a következő etapjára készülve.
Ez a megoldás sokkal nagyobb kihívás, főleg tűző napon, forróságban, de cserébe valóban nulla emissziós közlekedés volt. Az én bringámat például túrós táska, pogácsa és izotóniás ital hajtotta – tiszta, környezetbarát energiaforrás! 😄
Csapatunk végül 12 óra 19 perc alatt teljesítette a távot, és felejthetetlen élményekkel gazdagodva, boldogan, büszkén zártuk ezt a fantasztikus napot. Ezek azok a pillanatok, amelyek újra és újra emlékeztetnek minket arra, miért is szeretjük annyira a futást, a közös küzdelmeket, a természetet és a sportot magát.
