Futás a kutyámmal, Molly-val

Számomra a futás elképzelhetetlen a kutyám nélkül. Nem vagyok profi futó, hogy óriási tempót próbáljak kicsikarni magamból, de annál komolyabban veszem a futást hogy ne akarjam. 🙂 Ezzel együtt a kutya tökéletes társam a futásban (is) és mindketten nagyon élvezzük. Ez egy nagyon erős köteléket hozott létre köztünk az évek során. Nem vagyok profi kutya idomár sem, ösztönösen tapasztalatból és odafigyeléssel próbálom elérni a kutyánál, amit szeretnék.
Erről szeretnék írni pár sort azoknak, akik hasonló élményekben részesülnek, vagy szeretnék ezt megkapni és megadni.

Az én kutyámnak Molly-nak elég nagy mozgásigénye van, ami a fizikális igénye. A futások alkalmával, hogy szabadon szaladgálhat és feladatai is vannak mentálisan is foglalkoztatva van. Így a nap többi részében az energia szintje alacsony és jól kezelhető marad.

Betegség soha nem volt, a fizikai állapota meghazudtolja a korát! 11 évesen olyan vidám és energikus, mint egy 4-5 éves felnőtt kutya.

Engedelmesség egy fontos kérdés, amiről fontosnak tartom hogy írjak részletesebben is később. A helyzetek futás alkalmával sokszor igényelnek gyors reakciót a kutyától. Elengedhetetlen, hogy feltétel nélkül, helyzettől függetlenül, azonnal kövesse az utasítást. Ez a rendszeres, közös élmény erre meg is tanított minket.

Ez egy fontos kérdés. Nyilván vannak erre teljesen alkalmatlan kutyák, kicsi lábúak, turcsi orrúak, de a nagyon izmos kutyák sem igazán szeretik a hosszú ideig tartó futást. Alkatilag a hosszabb lábú, vizsla alkatú kutyák a legjobbak szerintem. Alább Molly határait írom le, ez nagyon fontos! Barátaim kutyái, akik szintén így futnak teljesen mást írnának!

Molly valamilyen keverék kutya, anyuka egy spániel volt, apuka ismeretlen, de valami nagyobb testű lehetett. Ő megfelelő időjárási körülmények között akár 30km-t is lefut velem, bár ez már látszik rajta, hogy a plafon. Ennél többet csak úgy tudnék futni vele, ha nem hagynám rohangálni, hanem magam mellett tartanám, de ez nem célom. Tudni kell hogy Molly-val télen, hetente 100km felett is futunk. Ezt nem egyik napról a másikra csináltuk, fokozatosan szoktattam hozzá.

A meleg nagyon rossz hatással van rájuk. Érezhetően nehezebben bírja a futást nyáron ( én is ). Szerencsére tudok vele vízparton futni, melegben többszőr megállok és hagyom csobbanni és inni is. A vízben hagyom, hogy elég ideig lehessen, ahhoz hogy lehűlhessen. Bent is marad a vízben ameddig kell és nem parancsolom ki soha. Azt tapasztaltam hogy melegben 10-15 km lenne az ideális maximum (Mollynak!). Amikor én többet szeretnék futni ennél, úgy tervezem az útvonalat, hogy haza tudjam vinni közben. Ilyenkor nagyon ugat és jönne velem tovább, de nem szabad engedni, mert ő mindig akar jönni, nem tud előre gondolkodni.

Nos egy kutya nagyon gyorsan tud futni és imád is, de Te simán fejlődhetsz addig, hogy nagyobb távokra légy képes, mint amennyit ő szeretne. Télen, 20km felett, 5 percnél gyorsabb tempóban, Molly már nem annyira élvezi a futást. Sokat gondolkodom, mi ennek az oka, talán unalmas ez így neki. A tempó gyors ahhoz, hogy szaglásszon, nagyon lemaradna.

Ezzel kezdődik minden! Az én személyes véleményem erről, ami nagyon nem álltalános, hogy a kutya nem egy póráz végén lóbált élőlény. Persze ez elsősorban a gazdin és a kutyán múlik! A kutya neme is befolyásolja a viselkedését!
Én úgy tervezem az útvonalam, hogy legyen benne olyan szakasz, lehetőleg minél több, ahol el tudom engedni és szabadon szaladgálhat. Figyelni kell arra is, hogy ez közterületen tilos. Egy parkban nagyon jókat futhatna a kutya, de ebből lehetnek konfliktusok. Ezt én úgy csinálom, hogy az oda járók zömében ugyanazok és egy idő után ismerős arcokat fogsz látni. Eleinte nem engedem a kutyát szabadon, szokjanak minket és mi is lássuk meg azokat a körülményeket, amire figyelni kell majd.

Vannak jellemzők, amik egy kutyafajtát leírnak, de mindegyik kutya egyénisége más. Reakcióik ösztönösek, de nagyon sok mindent meg lehet tanítani nekik. Fontos ismerni adott helyzetekben hogy reagál.

Molly például imádja megkergetni a macskákat, de soha nem bántja őket. Ha nem szalad el előle a macska, megtorpan ő is és várja, hogy hátha futásnak ered, de ha nem teszi, inkább odébb áll.
Másik kutyákkal csak rövid ismerkedés ( popsi szagolgatás ) van. Ez kicsit tanult is, mert míg ő esetleg szabadon van, a másik lehet pórázon.
Idegen emberekhez csak nagyon ritkán megy oda és játszani sose kezd el velük. Neki akkor más program fut a fejében, szagokat keres.
Autók, zajok nem ijesztik meg, de a viharban fél.
Agresszív kutyák elől menekül, ami bizonyos helyzetekben nagy gondot is jelenthet.

Futás közben mindig adódnak helyzetek, amire figyelni kell és ezeket gyakorolni kell a kutyával. Nálunk a macska kergetés mindig a legjobb mókák egyike, de ez lehet veszélyes is. Arra könnyen megtanítottam Mollyt, hogy ha azt szeretném, hogy mellettem fusson, akkor azt teszi, sőt! Ilyenre is megtanítottam, hogy „másik oldal” mert sok esetben jobb ha a helyezetek közé tudok állni. Így mi a forgalmas úton is tudunk póráz nélkül futni, de előtte arra is meg kellett tanítanom, hogyha macskát lát sem rohanhat el, ha én azt nem akarom. Ezt elvileg tudja, de azt vettem észre, hogy jobban megy neki, ha a közelében vagyok, ezért nem szabad hagyni ilyenkor, hogy ne közvetlen közelemben fusson.

Szerintem nem jó az sem, ha egy kutya odaszalad minden másik kutyához. Nem lehet tudni hogy fog erre reagálni a másik, ha jól is és benne lenne a játékban, akkor ott a gazdi a póráz végén, akit nagyon megrángathatnak.

Közlekedési szokások nem túl jók. Az autósok sokszor semmibe vesznek engem is, többszőr elsodortak már. A kutya nagyon alacsony így még nagyobb veszélyben van! A megszokott útvonalunkon póráz nélkül megyünk, de ha idegen helyen vagyok, pórázzal viszem úttesten!

Remélem sikerült egy kis ízelítőt adnom a mi kis tanulási folyamatunkból! Jó futást!